50 felé járva az ember elgondolkodik azon, hogy jól gazdálkodtam-e az életemben, milyen lehetőségem van még felkészülni a nyugdíjas évekre, vagy arra az esetre, ha már nem tudok teljes erővel dolgozni.

Hány évre elég az eddigi megtakarításom?

Anyu alkalmazottként könyvelő volt , apu kisiparos. Nem voltunk szegények, de télen amikor nem volt az építőiparban munka gyakran kellett a szomszédtól kölcsönkérni, néha a nagyapám segített ki bennünket. Ha volt nagyobb munka volt pénzünk, ha rossz idő volt akkor szűkösség volt. Soha nem tudtak félre tenni. A hetvenes évek elején vidéken amikor felső tagozatos lettem, már jobban meg tudtam figyelni az embereket. Voltak olyan ismerőseim, osztálytársaim, akikről azt gondoltam, hogy nem túl tehetősek, de mégis tudtak új biciklit, autót, házépítéshez anyagot, nagyobb dolgokat venni. Többségük a mezőgazdaságból élt. Akkoriban nem volt munkanélküli segély, szociális háló, viszont létezett a közveszélyes munkakerülő fogalma.

Miben volt okosabb nagyapám, hogy osztotta be a pénzét?

Miben gondolkodott Ő másképp? A 60-as 70-es évekre még még rányomta a hatását a háború és 56 emléke. Vidéken főlént az idősek még tartottak otthon háborús készleteket a spájzban. ( 50 kg liszt, 30-50 kg cukor, 20 kg só, 1-2 sózott sonka, alapvető konzervekből 10-20 db. ) Akkoriban még nem volt TESCO , így az éves krumplit, almát és zöldségeket megvették majd egy évre
előre , aztán ez ment a pincébe vagy a vízóra aknába. Akkoriban biztos megélhetést a gyári , vagy közalkalmazotti munka jelentett. Csak néhány kisiparos ( vállalkozó) dolgozott a faluban, a lakosság egy része a helyi termelőszövetkezetben dolgozott a másik fele a városba járt dolgozni. Mi változott? Az ipar növekedésével egyre többen kerültek gyárakba, üzemekbe, ahol szerény, de biztonságos jövedelemhez jutottak. Az élet a maihoz képest olcsó és szerény volt. Meg lehetett élni a fizetésből. A mezőgazdaságból élőknek nem volt ennyire egyszerű az élete. Az aszály, vagy egyéb természeti katasztrófa elvihette a termés egyrészét, de az állatbetegségek is pótolhatatlan veszteségeket eredményezhettek. A gazdálkogóknak néhány nagyobb bevételt kellett beosztaiun, hogy az évet túléljék. Sokan ide oda eldugdosták a pénzüket, a betörők elől, vagy talán saját maguk elől? A bérből elől is többnyire szerényen éltek, nem voltak ennyi kísértésnek kitéve, mint a ma embere.
Nem volt ennyi áru, luxus szolgáltatás, ami a hétköznapi ember számára elérhető lett volna. Nem volt ilyen egyszerű kölcsönt felvenni és kezesség vállalásától is sokan ódzkodtak a múltbeli emlékek miatt. A két társadalmi csoportot összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a kiszolgáltatottabb anyagi helyzet miatt azoknak segített az anyagi fennmaradásban akik tudatosan be tudták osztani a bevételeiket, tudtakfélre tenni a jövőbeli nagyobb kiadásokra és még a havi költségekre is cimkézve tették el a pénzt és csak az ezek után fennmaradó pénzből éltek, vagy adták oda segítségül a gyerekeknek vagy unokáknak.

Ezeket a vállalkozói gondolatokat találjuk meg a modern pénzügyi tanácsadók előadásaiban.

A modern társadalomban óriási a kísértés, kütyük, kacatok, olcsó kölcsönök, hitelre szinte bárki vehet státusszimbólum autót, telefont, felcimkézett ruhákat. Majd fizetéskor visszatöltjük a hitelkeretünket. A legtöbb ember először vásárol, majd később megadja ezt a tartozását. Hát nem teljesen logikus? Mennyire tud így nyugodtan aludni, mennyire érzi így magát biztonságban? Mi lesz, ha elveszti a munkáját, hogy fizeti vissza a hitelt? Sokan még most is nyögik a kétezres évek közepén kezdődő devizahitel válságát. Tudunk-e más hibájából tanulni? Tudunk-e külső fenyegetés nélkül takarékoskodni, kellő bevétel megteremtése mellett a nyugodt jövő érdekében biztonsági alapokat képezni.

Más:

Sokszor flusztrált és szégyelltem, hogy a nagyapám az utcán , vagy a kertből leszólított embereket és kínálta a szép szőlőjét, gyönyörű paradicsomjait. Máskor szőlőprést készített, de abból is kettőt és az egyiket eladta. Nem értettem, miért kínálgatja a portékáit, majd vesznek az emberek, ha akarnak. Mindig kereste a lehetőséget arra, hogy boltoljon. Mai modern marketinges gondolkodással: Ö bármikor készen állt arra, hogy üzletet kössön. Mi mennyit tipródunk azon, hogy meg merjünk-e szólítani valakit? Nincs új a Nap alatt. Nem a kereket kell feltalálni.

Tanulj azoktól akik ezt jól csinálják!

Tipp:

– az emberi elme arra van kódolva, hogy e rendelkezésre álló pénzt elköltse. Ha tudod, hogy van pénzed, állandó a kísértés. Dugd el magad elől egy vidéki bankba, ahol nincs kártya, vagy online
hozzáférés, vagy fizesd be olyan megtakarításba, amihez nem férhetsz bármikor hozzá! ( Lényeg, hogy ezt a kiadást az agyad egy költségként dolgozza fel és ne keresse.)
– termelj elég bevételt, mert spórolni nehezebb.
– a hétköznapokban is járj nyitott szemmel, a bevétel előtted van, csak le kell hajolnod érte ( ha nagyon akarsz valamit, az agyad megkeresi rá a megoldást )
– tervezd meg a kiadásaid előre és ne költs meggondolatlanul
– minden hónapban első kiadásod a jövődre kiadott pénz legyen
– legalább 2 szintű biztonsági tartalékod legyen. Az egyiket csak életveszély, vagy háború esetén törheted fel.
– vezess heti nyilvántartást a pénzügyeidről
– tanulj új dolgokat, olvass sokat, ne a tévét nézd.
– keresd, miben tudsz másoknak segíteni

>>> Képzés induló vállalkozások, vagy vállalkozásukban megrekedtek részére. Kattints IDE!