Az élni akaráshoz rövidtávon elegendő lehet a haláltól való félelem vagy a szeretteink iránti aggódás. Hosszútávon ez egész egyszerűen nem elég. Amikor az ember elkezd azon gondolkodni, hogy miért harcol valójában, miért viseli el a mostoha körülményeket, miért küzd az elemekkel, miért akar eljutni egyik pontból a másikba, és e kérdésekre nem tud olyan választ adni, amit értelemmel és szívvel is
megnyugvással fogad, akkor neki nincs sok hátra. Fel fogja adni. És ha feladta, akkor nem számít többé, hogy milyen erős és mire képes.
Ahhoz, hogy menjünk tovább, ahhoz, hogy újrakezdjünk, ahhoz hogy felálljunk a földről, szükségünk van egy jövőképre. Méghozzá egy olyan jövőképre, ami egyrészt reális, másrészt vonzó. Ha van ilyen jövőképünk, nem igen őröl fel semmi. Ha nincs, még az is túl sok erőfeszítést igényel, hogy kikeljünk az ágyból.
A jövőkép az alap, amire lehet építkezni. Nem lehet eltúlozni a fontosságát. Hiányát pedig semmi nem tudja pótolni.
A vezető egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy stabil jövőképpel rendelkezik, és egyik legfontosabb képessége, hogy segíteni tud másoknak abban, hogy megleljék és megtartsák saját jövőképüket.
A hihető és vonzó jövőkép nemcsak a vészhelyzetek kezeléséhez, de magához az élethez is alapvető.

Forrás: Duncan Shalley: A pokol kézikönyve